Na tegnap viszont voltak gondjaim. Irodai munkán is jobban telik az idő ha dolgozol, ott az igazi nehézséget azt jelenti, ha úgy kell csinálnod, mintha melóznál. A gyakorló soron, ahol egy kis 160 wattos játék excenter csiszolót szereltünk össze, megismerkedtem a termelésben mi jelenti a legnagyobb a kihívást. Nos az, ha az ember nem csinál semmit, csak áll, mint birka a vágóhíd előtt.
És ízelítőt kaphattam a velem kezdő kollégák butaságából is, ami szintén egy kurva fárasztó dolog. Az U alakban kiképzett soron folyik az összeszerelés, VCS megmutatta az első két műveletet, és lelépett, mondván, hogy gyakoroljuk azt. Hát én nem szaroztam, elolvastam a műveleti utasításokat és végigcsináltam a sort, kiváncsi voltam rá, hogy meg tudom-e csinálni. Ha alaplapokat össze tudsz szerelni, egy ilyen kisgépet annyira egyszerűen össze lehet pakolni, hogy nem jelenthet semmi gondot. A 8 összeszerelési fázist simán meg lehet tanulni egy szemernyi logikus gondolkodással, de persze már elkezdtek, sugdosni a hátam mögött és utána egy kivénhedt szőke kurva el is kezdett nekem susmorogni, hogy tegnap ők az első két műveletet csinálták egész nap és hogy nagyon nagy probléma lesz ebből, ha VCS meglátja.
Próbáltam visszafogni magam, de szerintem az üzenet az arcomra volt. Legszívesebben hazaküldtem volna a parasztját, ha neki külön jogosítvány kell a pneumatikus csavarozóra. A baromja. Persze VCS amikor visszajött meglepődve kérdezte, hogy akkor megy végig? Megnézi, mondta csináljam meg. Megcsináltam. Persze volt egy-két hibám, meg azt mondta, hogy ez volt a második legjobb összeszerelés amit eddig látott, de tudom, hogy azért mondta, hogy ne bízzam el magam.
Nos, ami ezután következett, az borzalmas volt. Néznem kellett, ahogy a többiek próbálkoznak és az eszük használata nélkül csinálják a dolgot és állnom, mint az említett birka. Iszonyatosan nehezen ment az idő és alig bírtam ki, hogy megérkezzen már a két cigi szünet egyike. Szóval terrible idle time.
A nap másik meglepetése a munkahelyi kajálda volt, ahol a várakozásaimmal ellentétben volt értelme a 230 forintos napi meleg étkezési utalványnak. 115 forintért ettem egy teljesen korrekt rántott sajt, sült krumpli, csalamádé kombót, ami hihetetlen jó ajánlatnak tűnik. Ennyi pénzért egy tejföl, két kifli kombinációt sem lehet összehozni és kitartottam vele műszak végéig, szóval ez pozitívum.
Ma egész napos tréning+vizsga következik, és ha minden igaz, akkor holnaptól már ölelő, tárt karokkal várja a KMMNMO lüktető, organikus egésze, hogy véráramába kerülve, egy pulzáló kicsi sejtként beépüljünk a termelés szövetébe. Szóval a jelek szerint a kritikus szakaszon túl vagyok, úgy néz ki menni fog a dolog, amíg nem találok jobbat…
