Egy biorobot naplója

"Hát gyengén mzsikál a sor", "Egész egyszerűen nevetséges a darabszám... meg hasonlók hallhatóak mostanában a főnököm J. szájából. Isten igazából az a kurva nagy harci helyzet, hogy tökéletesen egyet kell értsek vele. Míg három-négy hete meghaladtuk a 900-at is darabszámban, jelenleg a 960-as darabszámtól olyan 3-400al!!!! kevesebb jön le a sorról. Én azt hittem, hogy már régen eljön ennek az ideje, de holnap kurvára hullani fognak az emberek az tuti. Jönnek az osztályvezetők, művezetők és aki nem csinálja meg a műveletéből a normát, annak köszönik szépen a közreműködést.

Engem nem érint a dolog, de isten igazából szerintem mi is elbúcsúzunk öt versenyzőtől, ahogy tegnap már megtette a másik műszak. Jó lenne tehát ma este kevesebb whiskeyt inni, de amúgy metál másnaposan is menne bármikor a darabszám. Na mind1. Egyébként mától van zsírozópisztolyom, amivel igen gyorsan (kurvára nem tisztábban, mint számítottam, de mind1) tudom csinálni a műveletemet és kirúgták a srácot, aki rajtam kívül tudta kezelni a présgépet. Szóval szépen vagyunk. Közeleg az intenzív viharcella, szépen lassan itt az ideje turn-offolni a számítgépet...

mindennapos malomkerék. eleinte fizikailag készültem, aztán pszichikailag kezdett elviselhetetlennek tűnni a dolog, mostanra pedig teljes fásultság van rajtam. a legszörnyűbb az egészben, hogy lehet ezt igazából évekig csinálni az emberrel, de a végén megeszi a lelkét.

két nap múlva lesz két hónapja, hogy biorobot életet élek...nem tud valaki valami normális(abb) munkát ennél Miskolc környékén.

A múlt hét kalandosan telt el, de sajnos a délelőtti műszak annyira megviseli az idegrendszeremet, hogy valahogy mindig skipeltem a blog frissítését, de azért annyira sok minden nem is nagyon történt. Hacsak annyi nem, hogy pénteken sikerült megdönteni a sorról lejövő termékek számát, ami jelen esetben már nemcsak közelít, de meg is haladja az elvárt számot. A 108-as elvárással szemben lejött 118 majd, utána 50 perc alatt 93, ami szintén teljesen rendben van, asszem az pont az elvárt szám. Ezek után lehet nyomatni, hogy akkor jözhet a 130, meg ha egyszer megcsináltunk ennyit, akkor miért nem csinálunk meg mindig ennyit... Persze ezek után elfogyott a koffer és szombat délelőtt kilencig be se indult a termelés. Szóval tiszta cirkusz az egész. Teljes a jól megszervezett káosz, a felelősség eltologatás és a szar a szokásos módon ömlik ebben a gyárban is. Valahol a folyékony és a szilárd közötti szar ömlik itt is, mint minden munkahelyen. Azaz lefelé folyik és a legalsóbb szinten szétterül. A másik hír a héten, hogy megkaptuk az első fegyelminket. Ez kedden történt és vicces a történet. Hétfőn elfogyott a forgó rész (pontosabban szombaton hajnalban, amikor 12 óráztunk, hát az is vicces volt), majd miután legyártottunk 100 darabot, ismét elfogyott, szóval a 8 órás műszakból 1 órát termeltünk, a többiben takarítottunk. Igen ám, de a műszakváltást jelző csengő után, mely két percel a műszak vége előtt van, hát mi éppen álltunk. Készült rólunk szép fotó, és bár a sorvezetőnk lelépett már aznap fél egykor, másnap megkapta a fegyelmijét, mert a sor nem takarított. Ő meg tovább dobta a szaros hógolyót, ami nekünk persze annyit jelent, hogy 6 hónapig nem kaphatunk bónuszt (ez csak a legalább egy éve alkalmazásban álló melósoknak jár, tehát mondjuk a sorvezetőnknek érdekes csak, meg egy cég által alkalmazott kollégának, aki azonban aznap nem dolgozott ), de nekünk olyan nincs, szóval nem nagy kaland. Meg ha sikerül mégegyet összeszedni, akkor viszlát van. Ha... csakhogy nem kaptunk róla semmilyen írásbeli dokumentumot. Szóval szerintem ez a dolog el lett kallódva...

Volt alkalmam tegnap, meg tegnapelőtt két különböző műszakban is házlezárást csinálni és hát érdekes élmény volt megfigyelni, a két legrosszabban összeválogatott sort működés közben. Az egymást váltó 12 órás, 4 műszakos munkarendben melózó csapatokban iszonyatosan nagy feszültségeket tapasztaltam.

Az egyik műszakban volt két prominens, a cég által, tehát nem munkaerő közvetítőn keresztül dolgozó, alkalmazott, akik láthatóan fasírtba voltak egymással és hihetetlen milyen nevetséges csatározást folytattak. Az egyik éppen mellettem állt, M.-et volt tehát alkalmam 4 órán keresztül hallgatni, délután 14:00 és 18:00 között és veszettül idegesített. Az a fajta ember volt, aki egész nap úgy dolgozott, mintha Kokain beöntést kapott volna a reggeli műszak előtt és folyamatosan elvonási tünetekkel küszködne. Egy vékony, ötvenes idegbeteg nő benyomását keltette, de amikor elkezdett iszonyú agresszíven beszélni, az erek kidagadtak a nyakán és a szemei őrült forgásba kezdtek. Hát hihetetlen élmény volt, de a legrosszabb fajta, akivel eddig a gyárban találkoztam. A legszörnyűbb az volt, hogy elfojtott, hörgő hangon pofázott össze-vissza, és csak olykor emelte meg a hangját, de akkor a "kurva isten bassza meg a fejedet" kiejezés volt a legfinomabb, ami eljutott hozzám.

Amennyire sikerült kivennem két központi probléma volt, az egyik, hogy a soron előtte lévő ifjú kollega, aki mintegy 6 hete dolgozik a soron, egy alkatrészt nem túl jól helyezett bele a gépbe, amit gyártottak és neki kellett kiigazítani a hibáját. De a sráchoz egyébként nem szólt, csak iszonyatosakat káromkodott mindig, amikor a kezébe akadt egy ilyen darab. A másik probléma meg az volt, hogy a csomagoló kollegina többet keres, mint ő és még többet is beszélget. A másik visszatérő mantrája "a kezed pörögjön ekkora órabérért, ne a szád!", amit azért félvállról a kollegának címzett és lett is belőle olykor parázs vita.

Ezzel csak az a gond, hogy igaz ugyan, hogy velem megpróbált kedves lenni (láttam, hogy próbálkozik, értékeltem, de ha valaki ilyen fejet vág jópofázás közben, akkor inkább ne lássam az arcát) de belém is annyira belebaszta az ideget, hogy mire véget ért a műszak magam is azt hittem, hogy felrobbanok, pedig semmi okom nem volt rá.

A másik csapat, aki ezt váltotta még érdekesebb volt, mert ott jól láthatóan két rivális csoport között ment az adok-kapok. A fő problémát a tartósjárató berendezést működtető egyik operátor jelentette, aki állítólag túl gyorsan vette ki a gépeketa kemencéből. Nos, lehet benne valami, mert én mutattam meg a csajnak, hogy az egyik készülék nem működik a 20 közül, aki meglepve kérdezte, hogy ez mikortól van. Nos a sorvezető ott állt és mondta neki, hogy 6 hónapja, amióta itt dolgozik... hát no comment. Voltam kint cigizni mind a két csoport tagjaival és csak azt hallgattam, hogy mekkora fasz ez, meg az, na ettől is teljesen sikerült kikészülnöm.

Bár elvileg 22:20-ig tartott a munkaidőm, ettől a csoporttól sikerült ellógnom 22:00-kor mert azt hazudtam a sorvezetőnek, hogy három műszakos munkarendben dolgozom és nekem akkor lejár a munkaidőm. Egész egyszerűen hihetetlennek tartottam, hogy valaki ennyire felbassza magát a munkahelyén, ilyen piti dolgokon, de hát láthatóan jelen vannak ezek az ultraagresszív robotok is a sorokon. Mostmár csak reménykedem, hogy a 12 órás munkarend rám nem lesz ilyen hatással... és hogy valóban csak kivételes alkalom ez a mai meglepetés 12 órás éjszakai műszak.

Na szóval, nem nagyon volt update az utóbbi időben, többnyire azért mert a termelés melletti munkám felemésztette az időmet, de úgy tűnik azzal megvagyok, szóval folytathatom a beszámolómat a KMNNMO világából. Az utóbbi másfél héten amúgy tapasztalatokat szereztem a termelésben, ezeket hamarosan egy külön postban említem meg, de azért most következnek a pár perccel ezelőtti fejlemények, amelyek egy érdekes kanyart vetnek fel. Szóval csörgött pár percce a telefonom és kiderült, hogy a gyárból hívnak... Hmmmm. Eleve furcsa volt, hogy ők hívnak, na mondom a tegnapi stika cigi szüneteim miatt fegyelmit akarnak adni, vagy valami gebaszt csinaltam tegnap, de nem.

A ma délutáni kettőkor esedékes műszakomat tetszik tudni ugyanis nem akkor, hanem este hatkor kellene felvenni és reggel hatig tartana a műszak. Hmmmm... Először le se esett, hogy miről van szó, de aztán pár másodperc alatt csak visszaszóltam, valami olyasmit suttogtam, hogy "ez kurva jól hangzik" aztán elkezdtem magam hozzászoktatni a gondolathoz, hogy most következik az első éjszakás műszak életemben és persze most kezdődik a 12 órás műszakok tesztje is.

A helyzet ugyanis az, hogy a soron, ahol mi szereljük össze a fantasztikus szúró szerszámokat, tegnapelőtt leállították a termelést, mert a piros házon a márkanév felirat nem a megfelelő színű. Hmmmm. Ez már eleve érdekes számomra, hogy ha a friss termékek házaival ez a termelés korai szakaszában gyakran elő szokott fordulni - ahogy nekem a szubjektiv tesztes, akivel dolgoztam tegnap délután elmondta - akkor a fenéért nincs minőségellenőrzés akkor, amikor megérkezik a beszállítótól az áru? Tegnapelőtt délután óta nem termelünk és össze-vissza dobálnak engem és huszadmagam az üzemben, de volt olyan akit kényszerszabira is küldtek. Hát mit mondjak, én bekerültem csavarozónak és életemben először nyomattam a pneumatikus csavarhúzóval a házlezárást, ami igen jól ment. Meg is kérdezte a sorvezető, hogy a saját soromon is ezt csinálom-e. Hát mondtam neki, hogy nem, de úgy látszik, hogy megy. Ő is ezen a véleményen volt.

Na mind1, szóval az igazgató úr személyes kérése, hogy így termeljünk a következő műszakban, kíváncsi vagyok mi lesz a folytatásban...

Előző postok kissé elmaradtak, mert kedd teljesen, szerda részben kiütött, meg hát mindenféle ügyeket is kellett intéznem, de most részben azért ptóolom az eheti élmények leírását.

A jelek szerint maradok a sor elején, a szopatós műveletet keddre nagyjából, szerdára teljesen kitanultam, már a kezem nem baszom szét teljesen a csapágylemez kézzel csapágyra illesztésével és nem minden harmadikat baszom el, hanem minden ötvenediket, szóval kezdek a dologba belejönni, úgyhogy már nem aggódom a szintidő miatt, szerintem a sor első feléből (akik egyébként a komoly összeszerelő melót végzik) én vagyok a leggyorsabb. Bár még nem mértem magam, de szerintem a ciklusidőt simán tartom, ha nincs gebasz a préssel akkor simán tudom hozni a szintet és nem rajtam múlik, hogy a sor felfutása nem az előírt ütemben megy, de tegyük hozzá, hogyha egy ember kiesik egy-egy szopatósabb műveletnél, akkor az körülbelül olyan 50 százalékos termelésbeli visszaesést jelent, szóval ezen annyira azért nem kell csodálkozni. Azon azért annál inkább, hogy mekkora az inkompetencia a cégnél a vezetők részéről.

A sorvezetőnk BJ peel kedden elment szabira és jött helyett szerdára ZZ, aki hát minden volt, csak éppen sorvezető nem. Két hónapja volt a cégnél és egy tutyimutyi balfasz mélaszájú seggfej. Igazából egyáltalán nem volt képben, nem figyelte a stücklistát, nem figyelte, hogy mennyi raklap megy ki, nem számolta ki mennyi van gyártásban és este nyolckor odaadta a másik sornak azt a srácot, aki egy mozgó alkatrész berakását tanulta meg aznap délután (ennek következtében kurva lassan ment a gyártás abban a két órában, míg ráérzett a műveletre), és amikor igazán beindulhattunk volna kölcsönadta egy másik sornak, aminek az lett a vége, hogy az utolsó két órában jött egy másik ember, aki szintén két perc/darab idővel tudta megoldani a műveletet, amire egyébként nagyjából 38 másodperc van előírva... Ezt láthatták valahol a vezetők is, mert tegnap már egy laza karbantartási koordinátor jött, aki a sort megfogta pár keresztkérdéssel. Például feltette a keresztkérdést, hogy ki milyen alkatrésszel dolgozik. Ti., hogy mi a neve neki. Na ez az ami engem is felbasz.

A mögöttem álló két vén kurva szokta ezzel felbaszni az agyam. "Hiányzik a bizbasz!" "Nincs itt az izé" "Beragadt a bigyó" "Hol a mütyűrke?" típusú kérdéseiket már kurvára unom. Hiába mondtam el nekik, hogy ellensúlylemez, csapágylemez, forgó rész, excentrikus fogaskerék, meg éppen ami miatt reklamáltak, egyszerűen annyira segg hülyék, hogy nem bírják megjegyezni. Példa egy párbeszédre:

- Nincs a tálcán a bizbasz...
- Nevezzük nevén a gyereket, excentrikus fogaskeréknek hívják, amit bele préselek az pedig egy bronzperselyt. De elég ha annyit mond, hogy fogaskerék. Azzal már tudok mit kezdenek...
- Hát ha te öcsém így hívod!
- Nem vagyok a maga öccse. Egyszer. Másodszor meg, nem én hívom így, hanem így van a stücklistán, meg a dobozon is, másrészről, meg ha ránéz, akkor láthatja, hogy az valóban az ami. Egy excentrikus fogaskerék.
- Akkor sincs a tálcán...

Hát a kurva anyádat te fasz. Le van gyártva belőle előre vagy húsz (ami egyébként nem szabályos) csak fel kéne nézned elém és elvenned egyet, az meg röhej, hogy egy hónapja állsz ezen a soron baszd meg, és még mindig nem tudod az alkatrészek nevét, amivel dolgozol. Nevetséges...

A vezetői inkompetenciára visszatérve. Ugye a sor állt másfél héten keresztül egy kb. 20 mm-es pop szegecs hiánya miatt. Erre tegnap kiderült, hogy a típusból, nevezzük XXX 700-ból még hiányzik 9 raklap, amit ma délben szállítanának el. A délelőttös műszak 3 raklappal tudott termelni a 700-as típusból, mi eddig a 650-es típust gyártottuk, és úgy volt, hogy csütörtök délután ismét azt gyártjuk. Na kijöttek a fejesek a logisztikától még a stuttgarti német ajkú főnök is lent volt a soron, szóval állt a bál. Hozzáteszem a délutános műszak fél kettőtől kettőig előkészítette a típusváltást, tehát kipakolta nekünk a 650-es alkatrészeket a 700-as helyett, mivel úgy volt, hogy azt gyártjuk. Na persze. A 700-asból kell 9 raklap holnap délre, kettőtől háromnegyed háromig visszapakoltuk amit az előző műszak lepakolt és még háromnegyed óra volt, míg a gyártástámogató mérnökök betanították nekünk a 700-as típus műveleteit. Amivel én egyébként kurva jól jártam, mert igaz ugyan, hogy két présgéppel kell nyomnom, de egy kumma zsírt nem érint a kezem, azt a mögöttem álló vén dög kapta, aki egyébként 10 perc múlva már kurva anyázott, hogy átázott a kesztyűje. Muhahaha... legszebb öröm a káröröm.

Szóval két présgéppel nyomom, aminek a zsírozás és a kézzel való csapágylemez illesztés helyetti gépi munka mellett másik nagy előnye, hogy annyira még nem is unalmas, mert oda kell figyelnem, hogy hogyan teszem a présbe az alkatrészeket, mert a másik gépen már egy csapágyhídat kell préselni, ami azért kurvára nem mindegy, szóval nem is annyira unalmas és nem is kell egy helyben toporognom, aminek köszönhetően változatosabb és kevésbé fárasztó a meló, plussz az én dolgom annyi, hogy etetem a gépet.

Nyolc óra körül már a művezető is kijött, mert volt némi minőségi probléma a géppel amivel dolgozom, és már olyanokat találgatott a ZZ helyetti TPM koordinátorral, aki a sorvezetőnk volt, hogy maradjunk kettőig (hajnali) és a reggeli műszakot meg rendeljék be hajnali négyre. Hahaha... Persze a felelősséget nem merték vállalni, úgyhogy ez lett a füstbe ment terv, de tanulságos, hogy mekkora barmok. Én elhiszem, hogy ők kocsival járnak, de a vidékiek mivel mennek haza. És az még hagyján, hogy akkor mi gyalogolhatunk haza, de azért azt megnézném, ahogy a Varbói dolgozó felszáll a hajnali háromkor induló távolsági buszára. Ekkora barmokat istenem...

Egyébként ahhoz képest hogy teljesen új típust gyártottunk, lenyomtunk 320 darabot, míg helyettes sorvezetőnk azt mondta, hogy maximum 100 darab fog lejönni. Szóval jókat röhögök mostanában a komoly multinacionális ipari konszern helyi vezetésén. Én személy szerint kibasznám a felét picsába. Tiszta seggfejek. Főleg a logisztika...

Bár én személy szerint nem nagyon vagyok oda a Ludditákért, tegnap a második délutános terminus alatt folyamatosan a Kamu című nótájuk refrénje járt a fejemben. "A Nagy szopás, a nagy szopás, de nincsen már semmiben nagy szabás..." Ebből persze leginkább az első rész az, ami tökéletesen alkalmas a helyzetem leírására, nagy szabású dolgok véghez vitelére operátorként annyira nem feltétlenül számítottam.

Szóval a helyzet az, hogy a sor, amire múlt héten kerültem elkezdett termelni. Én pedig először a saját soromon dolgozhattam. Hát Whoa. Jól beszoptam. A sor elejére kerültem, ahol egy présgépet kell üzemeltetnem és a csapágylemezeket felraknom a motor forgó részére, valamint két ellensúly lemezt kell zsíroznom, illetve összeillesztenem egy szintén préselt fogaskerekes alkatrésszel. Hát fasza. Már az elején jól kezdődött, a művelet ugyanis vagy négy különböző szerelést tartalmaz és az ellensúly lemez összeillesztése elsőre nem volt világos. A sorvezetőnek is meg kellett néznie a mintán. Miután megmutatta én mondtam, hogy akkor csinálok én egyet, nézze meg jó-e. Megcsináltam, ahogy én értettem, azt mondta, hogy az úy oké. Na igen. Nem volt jó. Én éreztem, hogy nem lesz az jó, de elkezdtük a termelést. Ekkor kezdett el két vénlány utánam sipítani, hogy "nem jó, nem jó!"

Na mondom, ok. - Szerintem sem jó, de akkor hogy jó?
- "Nézd meg a műveleti utasítást!"
-Kurvára nincs rajta a műveleti utasításon, hogy hogyan kell összeilleszteni a kurva ellensúly lemezt. A sorvezető ekkorra már eltűnt. A dagadt, kis pimasz cigánylány kezdett ránekem nincs dolgom a soron, ez (mármint a sorvezető) meg beállít ilyen kis geciket ide".
-Rám gondoltál kedves? - kérdeztem döbbenten. És pofátlanul azt feleli, hogy igen. Köpni nyelni nem tudtam elsőre,
- Otthon anyucinak dobjad az ilyen megjegyzéseket, ezért az utcán bárkitől verés jár".
- Mikor számíthatok rád?
- Faszom se fog lesüllyedni a te szintedre, nem arra gondoltam, hogy én baszom szét a pofádat.
- Szeretnél te az én szintemen lenni.
- Na jah - feleltem...

A sorban mindenki engem szid, miközben egyik sem tud válaszolni a kérdésemre, hogy akkor hogy jó. Jönnek a műveleti utasításhoz és sorban véreznek el, mert nem lehet megoldani róla a feladat kritikus problémáját, némelyiken látom, hogy megérti a problémámat, azok biccentenek felém a másik fele meg morog, hogy nekem büdös a munka. Hát a kurva anyátokat, gondoltam magamban sírógörccsel küszködve, ennyi megaláztatás sok nekem 3 perc alatt az új soron, a kezem már szét is ment, és még geci messze a vége. Aztán visszatér a sorvezető és megbeszéljük mégegyszer, de addigra már a felmondáson gondolkozom.

Aztán a következő hat óra elsuhant, mint a veszedelem. Már nem hibáztam utána, szerintem a norma is megvolt, a főnökön is láttam, hogy elégedett, mert végig nagyon korrekt volt velem, és BJ egyébként amikor a soron volt végig dolgozott, szóval le a kalappal a csávó előtt. Úgy néz ki kereskedelmi igazgatók keresnek a cégnél, ahol életem dolgozik, és gyakorlatilag megszerezhető az állás, ha minden jól megy, akkor ennyi elég is volt az operátori létből. De addig, ha vért hugyozok is, meg fogom csinálni a legpiszkosabb, legszopatósabb műveletet... Még most is teljesen kész vagyok, pedig pénzt kellene keresnem, cikket írnom, de nem bírok ebben az állapotban bele kezdeni. Nem tudom mi legyen.

Mielőtt valaki csapkodná a térdét, nem én voltam az aki ma felmondott... bár a csütörtöki nap során elsőként felmerült a gondolat. Szóval tegnap sikerült a szénkefe csapdosás mellé (a drága tornagyakorlat féloldalt a soron) a sorvezetőnek hozzácsapnia még egy műveletet, ami szintén egy ilyen három mozdulatból álló tévé-torna jellegű kickstart manőver volt, így a csütörtöki műszak alatt sikerült olyan 8000 ilyet lenyomnom, aminek meg is lett az eredménye. Délutánra kisebb pszichózis és teljes fizikai kimerültség. Azt mondtam, hogy ha péntek reggel sem kezd el a sorunk termelni és visszakerülök a háziasszony szektorba, akkor felmondok.

Csütörtökön fél egy körül nagy hangú falusi picsával már csörtém is volt, mert akkora annyira felment bennem a pumpa, hogy nem tudtam magamban tartani. A 7000. oldalra fordulós műveletnél megjegyeztem, hogy beszarok... Hozzá kell tennem, nyomtam mint egy állat, amikor a kis picsa nagy arcosan visszaszólt: "hátha még 12 óráznod kéne...". Hát az arcomra ki volt írva, de ki kellett volna mondanom hangosan is: "Te bazzeg csak pofázol, meg susmorogsz kis kurva. 10 perc alatt összefosnád magad a helyemen, Igazi munka helyett csak nyaffogsz, hogy a "bizbaz" a motorra nagyon rá van préselve. Nos kedves azt a bizbaszt kontaktlemeznek hívják, fogó meg nem véletlenül van a kezedbe, de ha gondolod, cserélhetünk helyet is..." De nem mondtam ki, csak sziszegtem egyet. Egy igazi zen mesterként viselkedtem, mint általában a termelésben mindig.

Péntek reggel műszakkezdéskor BJ, a sorvezetőm azonnal biccentett, ami tudtam, hogy semmi jót nem jelent. Elfoglaltam a helyem a háziasszonyí soron a helyem, és komolyan elkezdtem aggódni, hogy fogom-e tudni a csötörtöki tempóban csinálni a dolgokat. Igazából ekkor határoztam el, hogy nem leszek a munka hőse, nem fogom eljátszani a "könnyű fizikai munka" szuperhőse szerepet és olyan tempóban adagolom a dolgokat a kollégáknak, ahogy éppen különösebb megerőletetés nélkül tudom és nem fogok arra törekedni, hogy mindenhol fel legyen halmozva a puffer, ami egyébként sem túl szerencsés egy "one piece flow" termelési rendszerben. 8 körül már nagyon ki volt a faszom és pokolba kivántam az egészet. Ekkor eljött a szünet, ahonnan visszatérve meghallottam a háziasszony szektor egyik versenyzőjének a döntését, miszerint felmond. Az ok egyszerű, megkapta a házlezárás műveletét, ami egy korántsem egyszerű feladat. Na bumm. Tipikus. A főnök még elment keresni plusz egy embert, de nem kapott.

Így hát a házlezáráshoz kellett átmennie a tartósjárató berendezést a nagy feszültségű teszt gépet üzemeltető kolleginának én pedig elkezdtem csinálni azt a melót. Nos, egy megváltás volt. Na nem mintha ott nem kellene dolgozni, de ott már a kész terméket kell 4 percig járatni egy ún. "kemencében" és utána berakni egy teszt gépbe, ami egy érintésvédelmi és funkció tesztet nyomat a gépre, nekem pedig csak annyi dolgom volt, hogy pakolom a tartósjáratót, utána ha lejárt az akkor pedig rakom át a stuffot a teszt gépbe és nyomgatom az indítás gombot. Na innentől átmentem ismét Zen mesterbe és azt csináltam másnap is, ami csak azért volt egy kicsit variásabb a szokásosnál, mert sikerült éjfélkor lefeküdnöm, ami a négy órás keléssel kombinálva elég gyilkos egy manőver volt, így szombaton este hatkor már aludtam és vasárnap reggelig fel sem bírtam kelni.

Ha minden igaz, akkor ma már termel a sorunk is és elfoglalhatom a saját helyemet, ami még nem tudom hogy mi lesz, de abban bízom, hogy valami egyszerű dolog, mivel a présgépet üzemeltető kollegát egyébként múlt hét kedden kibaszták, mivel 1,1-et fújt a reggeli szondázáson. Ma délután majd meglássuk...

Na kezdődik a zombiesodás folyamata. Ma már igencsak siettem hazafelé, annyira le voltam dögölve. A mi sorunk továbbra is áll, de a sorvezető úgy látszik emlékezett a tegnapi kérésemre, hogy ne legyen üresjárat, mivel pár perccel műszak kezdet után már bent is álltam egy másik soron segédkezni, ami nem volt egyszerű menet. Bár apró dolog, de teljesen kikészített egy nüansznyi apróság. 

Na ez is megvolt. A soromra került, ami történetesen péntek óta nem termel és természetesen ma sem termelt. Ezért aztán reggel kilencig ment a tedd ide, tedd oda a seprűt projekt, azaz takarítottunk meglehetősen random, és ha engem kérdeznek kétes eredménnyel. Ez az a fajta takarítás, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, hacsak az nem, hogy csinálunk is valamit, ezért a semmi pénzért. Aztán kilenckor hála istennek beosztottak egy sorra, ahol legalább effektív termelést folyt és hála a rendkívüli monotónia tűrő képességemnek, repült az idő. Délután egyre megvolt a norma, és onnan már csak ejtőzés folyt, mindenesetre nincs gáz, ha dolgozik az ember, továbbra is a legnagyobb probléma akkor van, ha nem tud mit csinálni az ember. Én mindenesetre szóltam BJ-nek az új sorvezetőmnek, hogy holnap ha lehet, akkor rám reggel számítson, mint munkásemberre, osszon be akárhova, mert a lófrálás, üresjárat nekem nem gyere be. BJ egyébként egy nálam pár évvel fiatalabb ifjú titán, egész nagy hangja van, de overall nincs vele semmi gondom, a csajjal se volt, akinél postoltam, de gondolom az ezzel kapcsolatos következtetéseket annyira nem kell elhamarkodni. A legidegesítőbb dolog, hogy immár hat napja dolgozom az objektumban, de öltözőszekrény továbbra is gefusz. Ma a vécében öltöztem át, köpenyem nem tud lerakni, azt mindig más szekrényébe kell felküldetnem, szóval a munkaszervezés (sorállás – minőségi probléma van) és a dolgozók irányítása szerintem eléggé szegényes és idegesítő módon van megoldva, de továbbra is tartom, hogy lehet ezt csinálni, ha akarja az ember. Persze nem mondom, hogy műszak végén nem szokott eszembe ötleni, hogy „mi a faszt keresek én itt?” de gyanítom, hogy a pénz a válasz, lett légyen az majd bármilyen kevés is. Tizedikén majd kiderül mennyi az az annyi…

Pénteken nulla izgalom mellett befejeződött az első hetem biorobotként. A nap első felében az oktató jól felbaszta magát azon, hogy a kedves kollegák közül hármunkon kívül az égvilágon senki sem képes felidézni egy momentumot sem a az előző négy nap hallottakból, ezért kénytelenek voltunk részt venni ismét a karbantartási oktatáson, szóval hátborzongatóan unalmas volt, de szerencsére az egyik kolléga Nokia N95-esével foglalkoztam, ami egy igen advanced telefon, szóval el voltam vele. Aztán kötetlen beszélgetés volt a műszak hátralévő részében, majd kiderült, hogy a két normális kollegámat meg engem szétpakolta az egyes műszakokon. Részemről két műszakba kerültem, ami sokak szerint, akikkel beszéltem a legjobb opció, nem kell éjszaka gályázni és körülbelül annyi a pénz is, mintha három műszakba járna az ember, nekünk ugyanis a szombati munkanap túlórának számít, ellenben a három műszakkal, ahol nem jár utána túlóra pénz, sőt bizonyos lyukakat még be is kell dolgozni, erről majd megemlékezem egyszer. Én mindenesetre holnap reggel kezdek 05:40-kor élesben az egyik Top Seller termékeket gyártó soron. Meglássuk…

Tegnap megvolt az elméleti oktatás második fele is. Annak ellenére, hogy az anyag talán nagyobb részét tette ki a termelési rendszer bemutatása a végső teszt, melyet 83%-ra kellett volna megírni javarészt a gyakorlati ismereteket kérte számon. És hát valóban kiütközött, hogy a leendő kollégák kissé, hogy is mondjam csak, nagyrészt lassú felfogásúak.

Kedvenc érvem a „vagy írok, vagy figyelek”, ez az a dolog, amit szerintem nagyjából olyan általános iskola alsóban el kellene sajátítani, de nem nagyon ment, ahogy elnéztem, mert különösen a nőstény robotok (90%-ban) még tegnap estére sem tudták megérteni az olyan dolgokat, mint a négy szemes ellenőrzés. Ez egyébként azt jelenti, hogy az előző munkahelyről kapott munkadarabot meg kell vizsgálnunk, hogy rendben van-e, mielőtt elkezdjük a saját munkafolyamatunkat. Ehhez képest javarészt sikerült az beírni, hogy egyszerre két ember vizsgál egy munkadarabot, ami egyetlen egy operátori munkahelyen, az egész gyár területén nem létező megoldás. Egész egyszerűen ilyenről nem volt szó, az pedig, hogy mi a négy szemes ellenőrzés el lett mondva vagy százszor.

Tegyük persze hozzá, hogy maga a teszt is elég szar volt, hiszen tele volt nyelvhelyességi, és ami még súlyosabb helyesírási hibákkal. „de, hogy, termelni, tudjunk” ilyen központozás egész egyszerűen nincs a magyar nyelvben, ez egy felsorolás, a teszt készítői pedig a helyes válaszban írták le ezt a förmedvényt, ami nekem egy hatalmas küzdelem volt és számos helyen tényleg értelmezés kérdése volt, hogy mit kérdezett a teszt készítője, ezért például nekem is sikerült elbasznom egy választ, de nem érdekes, volt aki a 16-ből 6-ot baszott el.

Kedvencem a mit tartalmaz a Minőségi Utasítás? A, Műveleti sorrendet B, Alkatrészek listáját C, A termékkel kapcsolatos minőségi elvárásokat. Mi a helyes válasz a kedves idióták szerint? Természetesen még véletlenül sem az utolsó, hanem A vagy B. Hát ugye ezt azért nem kell kommentálnom… Ennek ellenére aligha hiszem, hogy a teszt alapján leszűrhető lenne kiből lesz milyen munkás, viszont ezek az emberek kétségtelenül a legkevésbé mobil termelő robotok lesznek, akik betanulnak majd egy-két műveletet és annak az elvégzésére lesznek képesek maximum, az összes többi helyen failure.

Szóval hiába szóltam én az oktatónak, hogy még egyszer a négy szemes ellenőrzést, vagy a Thorx csavart nem szeretném hallani, mert már a könyökömön jön ki, igaza volt akkor amikor azt mondta, hogy higyjem el, a felének ez gondot fog okozni. Azt gondoltam, hogy ennyire hülyék nem lehetnek a delikvensek, de tévedtem.

Alapvetően örülnék ha már ma beállnánk a termelésbe, de a jelek szerint gyakorló soron leszünk, vagy valami kulizás lesz soron, szóval nagy valószínűséggel hülyére fogom magam unatkozni ma délután is, ellenben ha ez letelik, akkor elmondhatom, hogy kibírtam egy teljes hetet, és úgy érzem, hogy jövő héten végre a befogad magába a lüktető, organikus termelés egésze, hasznos és értelmes része lehet majd az organizmusnak.

Na tegnap viszont voltak gondjaim. Irodai munkán is jobban telik az idő ha dolgozol, ott az igazi nehézséget azt jelenti, ha úgy kell csinálnod, mintha melóznál. A gyakorló soron, ahol egy kis 160 wattos játék excenter csiszolót szereltünk össze, megismerkedtem a termelésben mi jelenti a legnagyobb a kihívást. Nos az, ha az ember nem csinál semmit, csak áll, mint birka a vágóhíd előtt.

És ízelítőt kaphattam a velem kezdő kollégák butaságából is, ami szintén egy kurva fárasztó dolog. Az U alakban kiképzett soron folyik az összeszerelés, VCS megmutatta az első két műveletet, és lelépett, mondván, hogy gyakoroljuk azt. Hát én nem szaroztam, elolvastam a műveleti utasításokat és végigcsináltam a sort, kiváncsi voltam rá, hogy meg tudom-e csinálni. Ha alaplapokat össze tudsz szerelni, egy ilyen kisgépet annyira egyszerűen össze lehet pakolni, hogy nem jelenthet semmi gondot. A 8 összeszerelési fázist simán meg lehet tanulni egy szemernyi logikus gondolkodással, de persze már elkezdtek, sugdosni a hátam mögött és utána egy kivénhedt szőke kurva el is kezdett nekem susmorogni, hogy tegnap ők az első két műveletet csinálták egész nap és hogy nagyon nagy probléma lesz ebből, ha VCS meglátja.

Próbáltam visszafogni magam, de szerintem az üzenet az arcomra volt. Legszívesebben hazaküldtem volna a parasztját, ha neki külön jogosítvány kell a pneumatikus csavarozóra. A baromja. Persze VCS amikor visszajött meglepődve kérdezte, hogy akkor megy végig? Megnézi, mondta csináljam meg. Megcsináltam. Persze volt egy-két hibám, meg azt mondta, hogy ez volt a második legjobb összeszerelés amit eddig látott, de tudom, hogy azért mondta, hogy ne bízzam el magam.

Nos, ami ezután következett, az borzalmas volt. Néznem kellett, ahogy a többiek próbálkoznak és az eszük használata nélkül csinálják a dolgot és állnom, mint az említett birka. Iszonyatosan nehezen ment az idő és alig bírtam ki, hogy megérkezzen már a két cigi szünet egyike. Szóval terrible idle time.

A nap másik meglepetése a munkahelyi kajálda volt, ahol a várakozásaimmal ellentétben volt értelme a 230 forintos napi meleg étkezési utalványnak. 115 forintért ettem egy teljesen korrekt rántott sajt, sült krumpli, csalamádé kombót, ami hihetetlen jó ajánlatnak tűnik. Ennyi pénzért egy tejföl, két kifli kombinációt sem lehet összehozni és kitartottam vele műszak végéig, szóval ez pozitívum.

Ma egész napos tréning+vizsga következik, és ha minden igaz, akkor holnaptól már ölelő, tárt karokkal várja a KMMNMO lüktető, organikus egésze, hogy véráramába kerülve, egy pulzáló kicsi sejtként beépüljünk a termelés szövetébe. Szóval a jelek szerint a kritikus szakaszon túl vagyok, úgy néz ki menni fog a dolog, amíg nem találok jobbat…

Tegnapi délelőtt bicikli után kajtattam meg ide-oda járkáltam, nem volt időm postra, ezért most ömlesztve következzen a Day 2 és a Day 3 beszámoló.

A 8 órás első napi oktatást követően elméletben következett volna a gyakorlati oktatás, de mivel a sor elején álltam, ezért beiktattak egy termelő áramkörbe, és megszerezhettem az első effektív termelésbeli tapasztalataimat kedden. Az már az első órában kiderült, hogy a munka nem veszélyes. A monotónia tűrésem kiváló, ennek megfelelően csak bekapcsoltam a ZEN üzemmódot és repült az idő. „A” sorvezető korrekt  volt, szerintem laza dumát adott le, a manuális prés használata előtt megkaptuk az oktatást, kitöltette velünk az oktatási naplót, külön felhívva a figyelmünket, hogy ezt mindenképpen töltsük/töltessük ki a sorvezetővel is, mert csúnya fegyelmi kerülhet belőle, ha kiderül, hogy nincs kitöltve.

Az általunk végzett sor eleji művelet lényege egy réz gyűrűvel ellátott racsnis kerék csapágylemezbe préselése volt manuális préssel. Mivel ketten csináltukegyikünk a racsnis kerékbe nyomta bele a rézgyűrűt egy egykarú préssel, a másik az itt legyártott terméket préselte bele egy kétkarú préssel a lemezbe. Ahogy „A” vigyorogva megfogalmazta, nyomhatom a félkarú rablót… Kérdeztem tőle, hogy mikor adja a Jackpotot, erre továbbra is vigyorogva közölte, hogy tizedike körül, de „eleinte elég szarul adja”. Nagy duma, teljesen értelmes és jóindulatú volt a pali, szerintem korrektségből csillagos ötös.

 A vége felé persze fizikailag elfáradtam de a srác, akivel toltuk a melót szintén az értelmesebbjéből került ki, szóval dumálgattunk közben mindenféléről és úgy az este nyolc előtt bekövetkezett holtponttól eltekintve sikerült a ZEN és TAO módszereket alkalmazva megszabadulni a fizikai lét fájdalmától és egyfajta meditatív állapotba kerülni. Nem mondom, hogy a key phrase, azaz a „mi a faszt keresek én itt?” nem jutott eszembe egyszer sem, és másnap nem volt a kétkarú préstől egy kis izomlázam, de összeségében a termelésben részt venni egyáltalán nem volt akkora gáz részt venni, mint gondoltam.

 Anyám állandóan azzal zargat, hogy nincs kézügyességem, és nem fogom tudni megcsinálni a normát, semmilyen manuális skilleket igénylő helyen. Ehhez képest az 1400 darabos normát vagy 200-al túlteljesítettük, úgy, hogy egy órával később kezdtük a normát. Szóval ezzel semmi gond nem lesz, az tuti. A nap végén kellemes fizikai fáradtság töltött el ugyan, de szellemileg frissen és kissé feldobott tudatállapotban érkeztem haza. Fogom tudni csinálni ezt a melót is, egyszerű elhatározás kérdése, without a doubt....

Meglepetés volt az első műszak a KMMNMO-ban, mivel nagyon is lehetséges scenáriónak tartottam, hogy olyan nyolc körül nagy duzzogva itthon leszek, és mindenféle szabadkozások közepette szidom az anyacéget, meg a közvetlen feletteseimet, de ez nem történt meg. Mivel hallottam/láttam más termelő multikat új munkaerő felvételekor munkavállalókat managelni, ezért arra számítottam, hogy körülbelül fél órán belül valamelyik gyártósoron találom magamat, miközben folyamatosan azt kérdezgetem magamtól, hogy mit keresek én itt, mit kerek én itt?

Ehhez képest a kérdés megvolt, de nagy meglepetésemre nem én tettem fel, hanem az oktatást végző műszakvezető, sorvezető, oktatási felelős? (nem igazán tudom, mi lehet a pontos pozíciója)  az egyszerűség kedvéért a továbbiakban CSV… Nagy meglepetésemre az egész műszakban oktatás folyt, és ami még meglepőbb volt, hogy viszonylag kulturált hangnemben és színvonalon. CSV egy velem egykorú, hajráfos, fiatal srác, aki az egész munkába állás óta először használta a munkavállalókkal szemben a megfelelő hangnemet és nagy meglepetésemre a 8-ból körülbelül 6 órán keresztül sikerült fenntartania a meglehetősen vegyes társaság figyelmét. Az asztalos tanfolyam a 20 éve oktató nyugdíjba vonuló mesternek ez másfél óráig sem sikerült. Ennek fényében ezt mindenképpen bravúros teljesítménynek tartom.

Szóval a bemutatkozás alatt úgy éreztem, hogy itt bedobhatom az egyetemi végzettséget, korábbi szakmai tapasztalataimat, meg azt, hogy ki is vagyok én valójában, amire nagyjából rögtön meg is érkezett a feljebb citált kérdés, viszont pont abban a hangnemben, amit (el)vártam. Tehát a képzeletbeli „faszt” nélkülözve és őszinte meglepetéssel. Rákérdezett, hogy érdekel-e egy sorvezetői állás, amit azért hárítottam, hogy egyelőre lássam át, hogy is működik ez az egész, amire azért tényleg szükségem is van, mielőtt bármi érdekelne azon túl, hogy pénzügyileg kicsit stabilizálódjak, amíg nem találok valami normális melót magamnak.

Az oktatást követően írtunk egy tesztet, ahol sikerült egy kérdést kihagynom, ezért nem lett száz százalékos, ellenben mondjuk 2 perc alatt megcsináltam. Természetesen itt is voltak olyan versenyzők, akik a 16-ból 4 választ is elbasztak, annak ellenére, hogy CSV szerintem meglehetősen alapos volt, jól evickélt a diktálás és a mese közti aknamezőn és meglepően jól tartotta a fegyelmet is. Persze volt egy-két „akkor már mehet is a kedves dolgozó” ami előrevetítette a dolgozókkal szembeni szigort, mindenesetre az altatás tökéletesen sikerült, ma délután pedig következik a gyakorlati oktatás.

A fekete leves a kilépésnél következett, amikor a biztonsági őr kilátásba helyezte az MP3 lejátszóm elkobzását, és olyan hangnemben beszélt, amit nem nagyon tűrők el, de majd most jól feljelentem VCS-nél, illetve neki is felhívom a figyelmét, hogy olyan szabályt nem tudok betartani, amit nem is ismerek, szóval ezeket tisztázzák in advance.

Amúgy a gyár, a termelési terület hatalmas, sokkal nagyobb, mint amire én számítottam, a szikvíz nagyon szénsavas, tehát baszom jó és az elvakult (KMMNMO által alkalmazott robotok) pedig elvakult, sötét barmok, akiket csakis és kizárólag a norma érdekel, meg, hogy ki hogyan dolgozik. Ez lesz egyébként a leggrízesebb rész szerintem az egész történetben. Az emberi tényező - a robotok világában…

Holnap délután 13:45-kor meg kell jelennem az első munkanapom. A munkába járás első problémája már nyilvánvalóan jelentkezik. Már 13:00 előtt pár perccel megérkezem a célobjektumhoz legközelebb eső buszmegállóba. ergo van egy teljesen bianco órám, amikor semmi értelmeset nem tudok tenni. Majd a munkaidő vége után fél órát kell várnom, hogy haza tudjak jutni. Fasza.

Persze mint azt megtudtam a már említett munka alkalmassági vizsgálaton, gyalog is tudok munkába járni. Hát, ha azt nem is, de a jövő héten befutó fusi melók után esedékes bevételre gondolva, már megkezdtem az egyeztetéseket egy középkategóriás vasparipa beszerzéséről. Szóval májustól kerékpár. És kénytelen leszek a jogosítvány megszerzésébe is belekezdeni. Mert muszáj. Nem sok kedvem van hozzá, de ha ki akarom iktatni a biorobot áramköreimet, akkor kénytelen leszek. Ellenben ha meg akarom szerezni a jogosítványt, akkor életben kell tartsam a birobot – vagy legalábbis a pénzkereső áramköreimet.

A birobotok istene legyen velem! Érdekes módon, sikerült elfogadni a sorsom, nem szégyen a munka, éljen a termelés és a haza fényre derül.

Pénteken kora reggel (mivel ezt előző nap délután nem sikerült) nagy duzzogva sikerült átesnem a munkaalkalmassági vizsgálaton. Itt többek között sikerült megtudnom, hogy előző nap másfél órát kellett volna várnom azért, hogy aznap reggel, mintegy másfél perccel hamarabb tudjanak velem (ti.megmérték volna a vérnomyásomat, ezzel mintegy felére töltendő a munkaalkalmassági vizsgálat idejét) végezni. Azt is megtudhattam, a kedves asszisztens hölgytől, hogy a KMMNMO és a lakóhelyem közötti távolságot nyugodtan megtehetem gyalog is (ez mindegy 10 km). Miután távoztam és nem köszönt vissza, kénytelen voltam egy "köszönni meg én fogok a kurva anyádat" kíséretében távozni... a firmware installáció, azaz a munkaszerződés megkötésének helyszínére.

Ahol rájöttem, hogy a Vámpír Mónika, azaz vérszívó óvónéni egy ezredesbe oltva stílus nem alaptalan. Elmondja a projekt-vezető/leendő főnök, hogy pontosan hol fogunk kezdeni, bár azt még akkor sem tudta megmondani, hogy mikor, mire az egyik jóképességű persze egy perc múlva feltette a kérdést, hogy de akkor most hova is kell menni és mikor a KMMNMO-ba hétfőn. No comment. Egy perccel előtte lett teljesen pontosan elmagyarázva. Szóval a munkatársaim fele tényleg nem véletlenül állt be a robothadsereg kötelékébe. További beszámolók a biorobot sereghez való csatlakozás előzményeiről holnap. Addig is élvezem az utolsó előtti szabad napomat... Hétfőn 13:45-kor ugyanis megkezdődik a szolgálat. 

Egy robot öntudatra ébredése egyike a robotika és a kibernetika legnagyszerűbb, legfelemelőbb, legvarászlatosabb, ugyanakkor legveszélyesebb pillanatainak. Ezzel a bloggal én, biorobotowa 0.0.3 ebbe csodálatos folyamatba szeretném meginvitálni a kedves olvasóimat. Célom kettős, egyrészről a szórakoztatás, mely minden kibernetikus organizmus alapvető feladata, és egyben az olvasmányos információ átadás. Napról napra betekitnhetnek egy Közelebbről Meg Nem Nevezett Multinacionális Organizáción belüli dolgos munkanapjaimba.

Ha minden igaz, akkor holnap felinstallálják a 0.1-es szoftvereimet, azaz aláírom a munkaszerződésemet, melynek már megkötéséhez is rögös út vezetett. A munka megszerzésének rögös és álságos útjáról holnap részletesen beszámolok majd, hogy utána jövő hét hétfőtől napi tudósításokat eszközölhessek a munka és a KMMNMO világából. Welcome to Borsod, Welcome to Hungary, Welcome to the biorobot land!