Volt alkalmam tegnap, meg tegnapelőtt két különböző műszakban is házlezárást csinálni és hát érdekes élmény volt megfigyelni, a két legrosszabban összeválogatott sort működés közben. Az egymást váltó 12 órás, 4 műszakos munkarendben melózó csapatokban iszonyatosan nagy feszültségeket tapasztaltam.

Az egyik műszakban volt két prominens, a cég által, tehát nem munkaerő közvetítőn keresztül dolgozó, alkalmazott, akik láthatóan fasírtba voltak egymással és hihetetlen milyen nevetséges csatározást folytattak. Az egyik éppen mellettem állt, M.-et volt tehát alkalmam 4 órán keresztül hallgatni, délután 14:00 és 18:00 között és veszettül idegesített. Az a fajta ember volt, aki egész nap úgy dolgozott, mintha Kokain beöntést kapott volna a reggeli műszak előtt és folyamatosan elvonási tünetekkel küszködne. Egy vékony, ötvenes idegbeteg nő benyomását keltette, de amikor elkezdett iszonyú agresszíven beszélni, az erek kidagadtak a nyakán és a szemei őrült forgásba kezdtek. Hát hihetetlen élmény volt, de a legrosszabb fajta, akivel eddig a gyárban találkoztam. A legszörnyűbb az volt, hogy elfojtott, hörgő hangon pofázott össze-vissza, és csak olykor emelte meg a hangját, de akkor a "kurva isten bassza meg a fejedet" kiejezés volt a legfinomabb, ami eljutott hozzám.

Amennyire sikerült kivennem két központi probléma volt, az egyik, hogy a soron előtte lévő ifjú kollega, aki mintegy 6 hete dolgozik a soron, egy alkatrészt nem túl jól helyezett bele a gépbe, amit gyártottak és neki kellett kiigazítani a hibáját. De a sráchoz egyébként nem szólt, csak iszonyatosakat káromkodott mindig, amikor a kezébe akadt egy ilyen darab. A másik probléma meg az volt, hogy a csomagoló kollegina többet keres, mint ő és még többet is beszélget. A másik visszatérő mantrája "a kezed pörögjön ekkora órabérért, ne a szád!", amit azért félvállról a kollegának címzett és lett is belőle olykor parázs vita.

Ezzel csak az a gond, hogy igaz ugyan, hogy velem megpróbált kedves lenni (láttam, hogy próbálkozik, értékeltem, de ha valaki ilyen fejet vág jópofázás közben, akkor inkább ne lássam az arcát) de belém is annyira belebaszta az ideget, hogy mire véget ért a műszak magam is azt hittem, hogy felrobbanok, pedig semmi okom nem volt rá.

A másik csapat, aki ezt váltotta még érdekesebb volt, mert ott jól láthatóan két rivális csoport között ment az adok-kapok. A fő problémát a tartósjárató berendezést működtető egyik operátor jelentette, aki állítólag túl gyorsan vette ki a gépeketa kemencéből. Nos, lehet benne valami, mert én mutattam meg a csajnak, hogy az egyik készülék nem működik a 20 közül, aki meglepve kérdezte, hogy ez mikortól van. Nos a sorvezető ott állt és mondta neki, hogy 6 hónapja, amióta itt dolgozik... hát no comment. Voltam kint cigizni mind a két csoport tagjaival és csak azt hallgattam, hogy mekkora fasz ez, meg az, na ettől is teljesen sikerült kikészülnöm.

Bár elvileg 22:20-ig tartott a munkaidőm, ettől a csoporttól sikerült ellógnom 22:00-kor mert azt hazudtam a sorvezetőnek, hogy három műszakos munkarendben dolgozom és nekem akkor lejár a munkaidőm. Egész egyszerűen hihetetlennek tartottam, hogy valaki ennyire felbassza magát a munkahelyén, ilyen piti dolgokon, de hát láthatóan jelen vannak ezek az ultraagresszív robotok is a sorokon. Mostmár csak reménykedem, hogy a 12 órás munkarend rám nem lesz ilyen hatással... és hogy valóban csak kivételes alkalom ez a mai meglepetés 12 órás éjszakai műszak.