Bár én személy szerint nem nagyon vagyok oda a Ludditákért, tegnap a második délutános terminus alatt folyamatosan a Kamu című nótájuk refrénje járt a fejemben. "A Nagy szopás, a nagy szopás, de nincsen már semmiben nagy szabás..." Ebből persze leginkább az első rész az, ami tökéletesen alkalmas a helyzetem leírására, nagy szabású dolgok véghez vitelére operátorként annyira nem feltétlenül számítottam.

Szóval a helyzet az, hogy a sor, amire múlt héten kerültem elkezdett termelni. Én pedig először a saját soromon dolgozhattam. Hát Whoa. Jól beszoptam. A sor elejére kerültem, ahol egy présgépet kell üzemeltetnem és a csapágylemezeket felraknom a motor forgó részére, valamint két ellensúly lemezt kell zsíroznom, illetve összeillesztenem egy szintén préselt fogaskerekes alkatrésszel. Hát fasza. Már az elején jól kezdődött, a művelet ugyanis vagy négy különböző szerelést tartalmaz és az ellensúly lemez összeillesztése elsőre nem volt világos. A sorvezetőnek is meg kellett néznie a mintán. Miután megmutatta én mondtam, hogy akkor csinálok én egyet, nézze meg jó-e. Megcsináltam, ahogy én értettem, azt mondta, hogy az úy oké. Na igen. Nem volt jó. Én éreztem, hogy nem lesz az jó, de elkezdtük a termelést. Ekkor kezdett el két vénlány utánam sipítani, hogy "nem jó, nem jó!"

Na mondom, ok. - Szerintem sem jó, de akkor hogy jó?
- "Nézd meg a műveleti utasítást!"
-Kurvára nincs rajta a műveleti utasításon, hogy hogyan kell összeilleszteni a kurva ellensúly lemezt. A sorvezető ekkorra már eltűnt. A dagadt, kis pimasz cigánylány kezdett ránekem nincs dolgom a soron, ez (mármint a sorvezető) meg beállít ilyen kis geciket ide".
-Rám gondoltál kedves? - kérdeztem döbbenten. És pofátlanul azt feleli, hogy igen. Köpni nyelni nem tudtam elsőre,
- Otthon anyucinak dobjad az ilyen megjegyzéseket, ezért az utcán bárkitől verés jár".
- Mikor számíthatok rád?
- Faszom se fog lesüllyedni a te szintedre, nem arra gondoltam, hogy én baszom szét a pofádat.
- Szeretnél te az én szintemen lenni.
- Na jah - feleltem...

A sorban mindenki engem szid, miközben egyik sem tud válaszolni a kérdésemre, hogy akkor hogy jó. Jönnek a műveleti utasításhoz és sorban véreznek el, mert nem lehet megoldani róla a feladat kritikus problémáját, némelyiken látom, hogy megérti a problémámat, azok biccentenek felém a másik fele meg morog, hogy nekem büdös a munka. Hát a kurva anyátokat, gondoltam magamban sírógörccsel küszködve, ennyi megaláztatás sok nekem 3 perc alatt az új soron, a kezem már szét is ment, és még geci messze a vége. Aztán visszatér a sorvezető és megbeszéljük mégegyszer, de addigra már a felmondáson gondolkozom.

Aztán a következő hat óra elsuhant, mint a veszedelem. Már nem hibáztam utána, szerintem a norma is megvolt, a főnökön is láttam, hogy elégedett, mert végig nagyon korrekt volt velem, és BJ egyébként amikor a soron volt végig dolgozott, szóval le a kalappal a csávó előtt. Úgy néz ki kereskedelmi igazgatók keresnek a cégnél, ahol életem dolgozik, és gyakorlatilag megszerezhető az állás, ha minden jól megy, akkor ennyi elég is volt az operátori létből. De addig, ha vért hugyozok is, meg fogom csinálni a legpiszkosabb, legszopatósabb műveletet... Még most is teljesen kész vagyok, pedig pénzt kellene keresnem, cikket írnom, de nem bírok ebben az állapotban bele kezdeni. Nem tudom mi legyen.