Előző postok kissé elmaradtak, mert kedd teljesen, szerda részben kiütött, meg hát mindenféle ügyeket is kellett intéznem, de most részben azért ptóolom az eheti élmények leírását.

A jelek szerint maradok a sor elején, a szopatós műveletet keddre nagyjából, szerdára teljesen kitanultam, már a kezem nem baszom szét teljesen a csapágylemez kézzel csapágyra illesztésével és nem minden harmadikat baszom el, hanem minden ötvenediket, szóval kezdek a dologba belejönni, úgyhogy már nem aggódom a szintidő miatt, szerintem a sor első feléből (akik egyébként a komoly összeszerelő melót végzik) én vagyok a leggyorsabb. Bár még nem mértem magam, de szerintem a ciklusidőt simán tartom, ha nincs gebasz a préssel akkor simán tudom hozni a szintet és nem rajtam múlik, hogy a sor felfutása nem az előírt ütemben megy, de tegyük hozzá, hogyha egy ember kiesik egy-egy szopatósabb műveletnél, akkor az körülbelül olyan 50 százalékos termelésbeli visszaesést jelent, szóval ezen annyira azért nem kell csodálkozni. Azon azért annál inkább, hogy mekkora az inkompetencia a cégnél a vezetők részéről.

A sorvezetőnk BJ peel kedden elment szabira és jött helyett szerdára ZZ, aki hát minden volt, csak éppen sorvezető nem. Két hónapja volt a cégnél és egy tutyimutyi balfasz mélaszájú seggfej. Igazából egyáltalán nem volt képben, nem figyelte a stücklistát, nem figyelte, hogy mennyi raklap megy ki, nem számolta ki mennyi van gyártásban és este nyolckor odaadta a másik sornak azt a srácot, aki egy mozgó alkatrész berakását tanulta meg aznap délután (ennek következtében kurva lassan ment a gyártás abban a két órában, míg ráérzett a műveletre), és amikor igazán beindulhattunk volna kölcsönadta egy másik sornak, aminek az lett a vége, hogy az utolsó két órában jött egy másik ember, aki szintén két perc/darab idővel tudta megoldani a műveletet, amire egyébként nagyjából 38 másodperc van előírva... Ezt láthatták valahol a vezetők is, mert tegnap már egy laza karbantartási koordinátor jött, aki a sort megfogta pár keresztkérdéssel. Például feltette a keresztkérdést, hogy ki milyen alkatrésszel dolgozik. Ti., hogy mi a neve neki. Na ez az ami engem is felbasz.

A mögöttem álló két vén kurva szokta ezzel felbaszni az agyam. "Hiányzik a bizbasz!" "Nincs itt az izé" "Beragadt a bigyó" "Hol a mütyűrke?" típusú kérdéseiket már kurvára unom. Hiába mondtam el nekik, hogy ellensúlylemez, csapágylemez, forgó rész, excentrikus fogaskerék, meg éppen ami miatt reklamáltak, egyszerűen annyira segg hülyék, hogy nem bírják megjegyezni. Példa egy párbeszédre:

- Nincs a tálcán a bizbasz...
- Nevezzük nevén a gyereket, excentrikus fogaskeréknek hívják, amit bele préselek az pedig egy bronzperselyt. De elég ha annyit mond, hogy fogaskerék. Azzal már tudok mit kezdenek...
- Hát ha te öcsém így hívod!
- Nem vagyok a maga öccse. Egyszer. Másodszor meg, nem én hívom így, hanem így van a stücklistán, meg a dobozon is, másrészről, meg ha ránéz, akkor láthatja, hogy az valóban az ami. Egy excentrikus fogaskerék.
- Akkor sincs a tálcán...

Hát a kurva anyádat te fasz. Le van gyártva belőle előre vagy húsz (ami egyébként nem szabályos) csak fel kéne nézned elém és elvenned egyet, az meg röhej, hogy egy hónapja állsz ezen a soron baszd meg, és még mindig nem tudod az alkatrészek nevét, amivel dolgozol. Nevetséges...

A vezetői inkompetenciára visszatérve. Ugye a sor állt másfél héten keresztül egy kb. 20 mm-es pop szegecs hiánya miatt. Erre tegnap kiderült, hogy a típusból, nevezzük XXX 700-ból még hiányzik 9 raklap, amit ma délben szállítanának el. A délelőttös műszak 3 raklappal tudott termelni a 700-as típusból, mi eddig a 650-es típust gyártottuk, és úgy volt, hogy csütörtök délután ismét azt gyártjuk. Na kijöttek a fejesek a logisztikától még a stuttgarti német ajkú főnök is lent volt a soron, szóval állt a bál. Hozzáteszem a délutános műszak fél kettőtől kettőig előkészítette a típusváltást, tehát kipakolta nekünk a 650-es alkatrészeket a 700-as helyett, mivel úgy volt, hogy azt gyártjuk. Na persze. A 700-asból kell 9 raklap holnap délre, kettőtől háromnegyed háromig visszapakoltuk amit az előző műszak lepakolt és még háromnegyed óra volt, míg a gyártástámogató mérnökök betanították nekünk a 700-as típus műveleteit. Amivel én egyébként kurva jól jártam, mert igaz ugyan, hogy két présgéppel kell nyomnom, de egy kumma zsírt nem érint a kezem, azt a mögöttem álló vén dög kapta, aki egyébként 10 perc múlva már kurva anyázott, hogy átázott a kesztyűje. Muhahaha... legszebb öröm a káröröm.

Szóval két présgéppel nyomom, aminek a zsírozás és a kézzel való csapágylemez illesztés helyetti gépi munka mellett másik nagy előnye, hogy annyira még nem is unalmas, mert oda kell figyelnem, hogy hogyan teszem a présbe az alkatrészeket, mert a másik gépen már egy csapágyhídat kell préselni, ami azért kurvára nem mindegy, szóval nem is annyira unalmas és nem is kell egy helyben toporognom, aminek köszönhetően változatosabb és kevésbé fárasztó a meló, plussz az én dolgom annyi, hogy etetem a gépet.

Nyolc óra körül már a művezető is kijött, mert volt némi minőségi probléma a géppel amivel dolgozom, és már olyanokat találgatott a ZZ helyetti TPM koordinátorral, aki a sorvezetőnk volt, hogy maradjunk kettőig (hajnali) és a reggeli műszakot meg rendeljék be hajnali négyre. Hahaha... Persze a felelősséget nem merték vállalni, úgyhogy ez lett a füstbe ment terv, de tanulságos, hogy mekkora barmok. Én elhiszem, hogy ők kocsival járnak, de a vidékiek mivel mennek haza. És az még hagyján, hogy akkor mi gyalogolhatunk haza, de azért azt megnézném, ahogy a Varbói dolgozó felszáll a hajnali háromkor induló távolsági buszára. Ekkora barmokat istenem...

Egyébként ahhoz képest hogy teljesen új típust gyártottunk, lenyomtunk 320 darabot, míg helyettes sorvezetőnk azt mondta, hogy maximum 100 darab fog lejönni. Szóval jókat röhögök mostanában a komoly multinacionális ipari konszern helyi vezetésén. Én személy szerint kibasznám a felét picsába. Tiszta seggfejek. Főleg a logisztika...