Egy biorobot naplója

Pénteken kora reggel (mivel ezt előző nap délután nem sikerült) nagy duzzogva sikerült átesnem a munkaalkalmassági vizsgálaton. Itt többek között sikerült megtudnom, hogy előző nap másfél órát kellett volna várnom azért, hogy aznap reggel, mintegy másfél perccel hamarabb tudjanak velem (ti.megmérték volna a vérnomyásomat, ezzel mintegy felére töltendő a munkaalkalmassági vizsgálat idejét) végezni. Azt is megtudhattam, a kedves asszisztens hölgytől, hogy a KMMNMO és a lakóhelyem közötti távolságot nyugodtan megtehetem gyalog is (ez mindegy 10 km). Miután távoztam és nem köszönt vissza, kénytelen voltam egy "köszönni meg én fogok a kurva anyádat" kíséretében távozni... a firmware installáció, azaz a munkaszerződés megkötésének helyszínére.

Ahol rájöttem, hogy a Vámpír Mónika, azaz vérszívó óvónéni egy ezredesbe oltva stílus nem alaptalan. Elmondja a projekt-vezető/leendő főnök, hogy pontosan hol fogunk kezdeni, bár azt még akkor sem tudta megmondani, hogy mikor, mire az egyik jóképességű persze egy perc múlva feltette a kérdést, hogy de akkor most hova is kell menni és mikor a KMMNMO-ba hétfőn. No comment. Egy perccel előtte lett teljesen pontosan elmagyarázva. Szóval a munkatársaim fele tényleg nem véletlenül állt be a robothadsereg kötelékébe. További beszámolók a biorobot sereghez való csatlakozás előzményeiről holnap. Addig is élvezem az utolsó előtti szabad napomat... Hétfőn 13:45-kor ugyanis megkezdődik a szolgálat.