Történetesen az, hogy egy igen egyszerű műveletet végeztem - szénkefepofákat helyeztem egy elektronikus panelre, ami történetesen a fordulatszám szabályozó volt - de minden egyes mozdulatnál el kell féloldalt fordulnom, mert plussz ember voltam a soron és csak így fértem el a soron anélkül, hogy akadályoznám a termelést. Na ez a probléma kezdetben nem okoz gondot, de két-három órával a kezdés után már jelentkeztek a tünetek. Mivel a művelethez 3 alkalommal kellett a mozdulatot megtennem, ez azt jelenti, hogy az apró tornagyakorlat egy műszak alatt, 800 darab legyártásakor 2400-szor kellett megismételnem. Nos, az eredmény kikészítő jelentem. A műszak végére már alig éreztem a hátamat, cserébe gecire elégedettek voltak velem. Nem mellesleg csináltam néha a következő munkafázist is, amikor nem volt kedvem forgolódni, ami azért láttam, hogy a mellettem álló idősebb hölgynek nagy segítség volt.
Amúgy volt olyan szerencsém, hogy ahogy egy gyárbejárást tartó mérnököt hallottam futtában "a háziasszony szektorban" dolgozhattam, és mondhatom megerősíti az eddig is elég stabilnak tűnő teóriámat, miszerint a "nők munkahelyen ezerszer alávalóbbak a férfiaknál". 17 nővel ment a sor és az idegesítő hülye libák már borzolták a kedélyeimet (nem, nem az a baj vele, hogy cigány, egyébként az). Szóval a "nekem baszni a legjobb" beszólások, a két sorfeltöltő fiúval való flörtölés és a látványos susmus, iszonyatosan idegesítő és munkamorál romboló tud lenni. Különösen idegesítő lehetett a mellettem álló hölgynek, aki két gyereket nevel és a legnehezebb műveletet csinálta, miközben az említett kis ribanc művelete, mivel utána következett a picsa, szerintem fele/harmada idő alatt megcsinálható volt. És látványosan csicsergett az idle time alatt a másik hülye ribanccal.
A másik jómadár az előttem álló ötvenes nő volt, akinek nem elég, hogy idegesítő sipító hangja volt, és folyamatosan fel volt háborodva, hogy neki nem segít be a műveletébe az a lány, akit velem együtt küldtek nekik segíteni, én bezzeg besegítek az utánam következő műveletbe, és ennek a felháborodásának hangot is adott folyamatosan. Az idegesítő orgánum az egy dolog, de a sunyiság azonban idegesítő, mivel reggel kilenc óta görcsölt a keze és ezért lassította kicsit a flowt, de érdekes módon, amikor a mi sorvezetőnk átjött mérni a sorunkra a ciklusidőnket, akkor hirtelen visszatért a kezébe az élet és csak nyomta felfelé a paletákat a félkész termékkel, hogy majd megdöglöttünk. Persze mindezt négy órával azután, hogy elkezdődött a görcsöm a kezem siránkozás. Amikor mérték akkor persze tudta nyomni ezerszer, amikor meg a sorvezetők sehol nem voltak akkor meg csak a rívás ment.
És persze a női soron mindenki egy műveletet végez, senki nem hajlandó átmenni egy másik műveletet végezni, be vannak betonozva a pozíciók, amik között óriási különbségek vannak. A szubjektív tesztelésnek meg, amint azt elnézem (ebben a pozicíóban vevő szemmel ellenőrzik a kész terméket) annyi értelme van, hogy a, nagyobb fizetést kapnak, akik csinálják, meg megnézik, hogy bekapcsol-e rendesen a gép, megrázzák, van e benne kóbor idegen alkatrész, de a többi feladatot, amit el kéne végezniük azt basznak megcsinálni. Direkt sasoltam a kettes számú nagyszájú libát, lecsekkolja e a színt, kábel méretet, ilyesmit, de nem. Sőt, amikor a sorvezető beállt, akkor ő is baszott elvégezni jó pár alap tesztet, amit el kéne végezniük, de hát nem én vagyok sem sorvezető, sem művezető.
Én csak egyszerű biorobot vagyok, aki azért már a zombiesodás tüneteit kezdi mutatni...
Én csak egyszerű biorobot vagyok, aki azért már a zombiesodás tüneteit kezdi mutatni...
